Karrierszünet – avagy merjünk-e lassítani?

Mindenki másképpen tekint a karrierépítés perspektíváira. Egyesek türelmesen várják a lehetőségek felmerülését, mások a fejlődésüket kizárólag meredek ívben képzelik megvalósítani. Vajon milyen következményekkel jár a szünet nélküli növekedés hajszolása munkavállalóként vagy akár vállalkozóként? Nem lenne hasznosabb inkább, akár időről-időre irányt és ritmust váltani?

A kérdés akkor válik igazán időszerűvé, amikor az évek óta tartó – a görcsös megfelelési vágy által vezérelt – karrier hajszában egyszer csak a kiégés határára érkezünk. Ha azt vesszük észre, hogy folyamatosan csökken a motivációnk, és munkával, vállalkozással kapcsolatos kötelezettségeinket is egyre inkább nyűgnek érezzük, akkor ideje megnyomni a stop gombot! Még akkor, is ha a józan ész és a körülmények ennek ellent mondani látszanak.

Az irányváltás és karrierszüneteltetés nem ördögtől való gondolat. Vannak országok, ahol bevett szokás akár egy évre is szabadságra menni, amely után a munka fonala gond nélkül felvehető – legalábbis ezekben az országokban. Magyarországon a “karrierszünet” témája inkább tabunak számít. A munkavállalók érzéseire általában az egzisztenciális szorongások, és az a gondolat jellemző, hogy “senki sem pótolhatatlan”.  Érthető, hogy hazánkban kevesen élnek az önkéntes irányváltás lehetőségével.

A vállalkozók leginkább attól félnek, hogy az üzletmenetben behozhatatlan hátrányt okozhat, ha cégük hosszabb időre kiesik a napi pörgésből, és nem tagadható, hogy ennek van valóság alapja. Jó pár vállalkozó története igazolja azonban, hogy az irányváltás – amely gyakran a vállalkozás összeomlása kapcsán történt meg – végül egy sikeresebb élet felé vezető út kezdetét jelentette.

Ha mélyebben is el szeretne merülni a témában, akkor olvassa el a Piac és Profit cikkét!

Forrás: piacesprofit.hu